A divatról szeretnék mesélni egy számomra tanulságos történetet, de most nem a ruhákkal kapcsolatban. Nagy szomorúságomra azt vettem észre, hogy eldobhatónak tartunk mindent manapság. Mondhatnám úgy is, hogy divatba jött a pazarlás és az eldobhatóság; a „majd veszek másikat” filozófia.
Még az egyetemen esett meg velem ez a történet. Párban dolgoztunk az egyik gyakorlati órán, az internet segítségével kellett összeállítanunk egy rövid prezentációt. Egy olyan szaktársammal kerültem párba, akivel nem sokat beszélgettem, mert ég és föld voltunk egymáshoz képest. Ő minden olyasmit képviselt, amivé én nem akartam válni; a csapatmunka kedvéért azonban megpróbáltam félretenni az ellenszenvemet. Az ő laptopján dolgoztunk, amikor hirtelen lerántotta a laptopot az asztalról, ahogy fordult. Én ijedten utána kaptam, de lassú voltam és a képernyő nekiütődött a szék lábának. Be is tört. Nem az egész és szerencsére nem esett atomjaira, de a közepén volt egy öklömnyi törés. Kissé félve néztem a páromra, hogy mit tesz most, hogy fog reagálni, mert egy kicsit féltem tőle, hogy óriási patáliát csap. Ezzel szemben halálos nyugalommal felvette a laptopot a földről és közölte, hogy na ez kuka. Szóhoz sem jutottam, hiszen egy szemmel láthatóan méregdrága és új laptopról volt szó, miért kellene kidobni az egészet? Amikor ezt megkérdeztem tőle, csak megvonta a vállát, hogy ez tönkrement, vesz másikat.
Nem hittem a fülemnek. Egy új laptopot venni, amikor elég lenne kicseréltetni a képernyőt? Biztos voltam benne, hogy van olyan szervíz, ahol kicserélik a betört képernyőt és már viheti is haza az ember a hibátlan laptopját. Csak a laptop szervíz budapest szavakat kellett begépelnem a keresőbe és már dobta is ki a lehetőségeket. Megmutattam őket a páromnak, aki csak legyintett, hogy ne fáradjak, úgyis venni fog egy másikat. Engem még mindig nem hagyott nyugodni a dolog, mert én praktikus ember vagyok, hiszek abban, hogy amit meg lehet javítani, azt felesleges kidobni. Pazarlás. Az órából hátralévő idő azzal telt, hogy próbáltam meggyőzni a lányt, hogy csak a képernyőt cseréltesse ki; még javítási költséget is kerestem neki. Egy vadiúj laptop árához képest aprópénzért kicserélik a törött képernyőt, ráadásul nagyon hamar megvan az egész. Ő viszont arról próbált meggyőzni engem, hogy minek törné magát a javítással, amikor tud venni egy másikat. Sőt, jobbat. Újabbat.
Nagyon bántott ez a hozzáállás, de nem tudtam mit tenni. Következő héten láttam a nagyelőadóban a lányt, ahogy az új laptopján jegyzetelt.