Nem mondok túl nagy újdonságot, ha azt mondom, hogy minden fiatal szereti a divatot. Vannak akik csak figyelemmel kísérik, vannak akik követik is, viszont természetesen van olyan eset is, ahol már túlzásba esnek a fiatalok. A divat követésével, vagy a divatos öltözködéssel alapból semmi probléma nem lenne. A divatot népszerűsítő influenszerek többsége azonban egy hamis képet ad vissza magáról, mely alapján a fiatalok, esetleg gyerekek önbizalma csökken. Természetesen nem szabad mindent elhinnünk, amit az interneten látunk…
Személy szerint én is figyelemmel kísérem a divatot, viszont csak egy bizonyos szintig. Ha tetszik valami ruhadarab akkor is megveszem, ha épp nem a legújabb divat szerint van tervezve. Sőt, van néhány olyan darabom is, amely még az anyukámé volt. Nagyon örülök, hogy megtartott nekem pár olyat, ami szerinte még a későbbi generációnak hasznára lehet. Ez ugyanis így is történt. Ám szerintem azzal sem mondok újat, ha azt az érvet hozom fel, hogy a ’80-as ’90-es évek pár darabja újra jön vissza a divatba napjainkban. Érdemes tehát szétnézni a szülők régebbi gyöngyszemei között, nem kizárt, hogy igazi divatikonokra lelünk köztük.
Az viszont véleményem szerint nem teljesen egészséges, ha valakinek nem alakul ki saját ízlése a divat világában. Szerintem az a legjobb, ha meg van a személyes ízlésünk és ahhoz mérten követjük esetleg a divatot. Ugyanakkor, amikor valaki csak az éppen aktuális darabokat hajlandó felvenni, és mondjuk ezért minden hónapban más stílust képvisel, az nincs teljesen rendben. A divat nagymértékű hangsúlyozása az influenszereken keresztül pedig pontosan ezt teszi. Meg kell tehát találni az arany középutat. Vásárolni, a bankkártyám nagy bánatára mondjuk én is nagyon szeretek… Ha tehetném minden nap vennék valami új darabot a ruhásszekrényembe. Igazából mindegy, hogy testvérrel, anyukámmal vagy épp a barátommal indulok el, a végére valószínűleg mindenki ki lesz rám akadva, amiért órákig válogatok, mire találok valamit, ami minden elvárásomnak megfelel, na meg persze méretben is jó rám.
Mostanában azonban kicsit visszafogtam magam vásárlás terén, ugyanis már nem igazán tudom hová pakolni a ruháimat, számos selejtezés után sem. Így aztán nagy büszkén mondhatom, hogy legalább egy hónapja nem mentem el csak úgy unalomból vásárolni. Amikor viszont utoljára voltam a nővéremmel és az édesanyámmal, olyan dolog történt amit azóta is mindenkinek elmesélünk! A pláza folyosóján sétáltunk épp a következő áldozatul eső üzletet fürkészve. Közben beszélgettünk és a pár perccel azelőtt vásárolt frissítőnket kortyolgattuk. Ahogy haladtunk előre éreztem, mintha a cipőm talpára ragadt volna valami. Reménykedtem, hogy nem egy rágó, de a felületén éreztem, hogy ez inkább valami fém darab lehet. Leültem gyorsan az egyik kis kihelyezett székre és rögtön szemügyre vettem. Egy érme volt a cipőm talpán. Mivel épp a nagy bevásárlás közepén jártunk, ezért csak beledobtam a táskámba és mentünk tovább. Otthon aztán eszembe jutott ez az eset és nagy nehezen kihalásztam a táska aljáról az érmét. Első pillantásra azt hittem, valami játék érme lehet. Azonban mikor újra megnéztem, észrevettem rajta pár ábrát. Nem ismertem fel mikori, vagy milyen érme lehet, de tudtam, hogy nem mostani darab. Neten rákerestem, hátha kép alapján felismerem: megdöbbentően régi tárgynak tűnt és végül egy érdekes oldalra is rábukkantam: regipenzfelvasarlas.hu.
Jó kis kaland ért így aznap, ami késő estéig kitartott!
A Procopius Numizmatika weboldala egy régi pénzérmék eladásával és felvásárlásával foglalkozó cég bemutatására szolgál. Ezt mottójuk is teljesen jól magába foglalja: „Régi pénz felvásárlás – adja el nekünk Ön is régi érméit, bankjegyeit!” Ha valakinek régi pénz kerül a birtokába, amelyet esetleg örökölt vagy szimplán talált, ám szükségtelen számára, nagyon jól járhat velük. Soha sem tudhatjuk ugyanis, mennyit ér a tulajdonunkban lévő pénzérme vagy bankjegy.
A numizmatika, mint fogalom, a régi pénzek gyűjtését, tudományát és szenvedélyét foglalja magába. Ez az egykor csak hobbinak tekintett dolog, mára már segédtudománnyá nőtte ki magát. Története több, mint 2000 éves múltra tekint vissza, ugyanis először a római császárok kezdték el gyűjteni az érméket, amely természetesen nem volt egy olcsó mulatság. Ezért is nevezték a „királyok hobbijának”.
Ezt a céget sem ma alapították már – lassan két évtizede -, de mára már nemzetközi kapcsolatokkal is rendelkezik, a számos országon belüli kapcsolatain kívül. A munkát szenvedélyesen végzik, tehát biztosak lehetünk benne, hogy nem félmunkát végeznek, ugyanis a cég alapítója maga is gyűjtő volt egykoron, ezért büszkén magukénak mondják a régi értékek tiszteletét. Legfőbb elveik közé tartozik még a becsületesség, hiszen saját maguknak is ártanának azzal, ha bármilyen ügyfelet becsapnának, vagy rossz hírük keltődne. A jó hírnévre nem szeretnének megkockázatatni egy-két foltot. Emellett ehhez kapcsolódó végzettséggel is rendelkezik az alapító, tehát az értékbecslés előtt elvégzendő vizsgálatokon tudását biztosan tudja hasznosítani.
A régi pénz eladási értékét több szempont alapján lehet meghatározni…
Az egyik az eredetiség. A vizsgálatok között az elsők közé sorolhatjuk ezt, ugyanis fontos tudni, hogy a pénz eredeti, utánnyomtatott, esetleg másolat. Ez ugyanis mind befolyásolja az értékét. A következő a kor. Az sem mindegy, hogy melyik korból származó pénzzel rendelkezünk. Minél régebbi ugyanis annál többet ér. Ez alapján tehát az ókori, középkori majd újkori érmék csoportja található. Ezeken belül is természetesen több szempont van, mely alapján rangsorolják még a pénzeket. A tartásfok meghatározása azt foglalja magába, hogy milyen állapotban van maga az érme vagy bankjegy, figyelembe kell venni a kopást, gyűrődést esetleg szakadást. Természetesen a forgalomban résztvevő pénzeszközök mindegyikén lesznek ennek jelei, de nem mindegy, hogy milyen mértékben. Elsősorban az érméknél emelhetjük ki külön az anyagvizsgálatot. Régen ugyanis sokszor nemesfémekből, tehát aranyból vagy ezüstből vertek érméket. Itt, az érméknél az alapanyagok finomságát vizsgálják, vagyis a nemesfémek ezrelékes arányát. A ritkasága sem elhanyagolható, hiszen logikus, hogy minél ritkább valami, annál többet fog érni. Ritkaságnak két esetben mondható egy érme, ha kevés számban verték, vagy, ha nagy számban gyártották de csak kevés maradt fenn belőle. Ezeket természetesen nekünk nem kell tudnunk magunktól, hiszen erre vannak a szakemberek akik elvégzik náluk a vizsgálatokat. A kapott eredmények alapján aztán értékbecslés alá vetik őket és közlik az eladóval, hogy mennyiért vennék meg tőlük az érméket vagy éppen bankjegyeket.
Ma már ők rendelkeznek az ország egyik legnépszerűbb numizmatikai szaküzletével, és hazánk minden szegletéből fordulnak hozzájuk gyűjtők, valamint eladók egyaránt. Hiszen, mint már említettem, nem csak felvásárlással, hanem eladással is foglalkoznak: „Régi pénz felvásárlás – adja el nekünk Ön is régi érméit, bankjegyeit!”. Így, ha mi szeretnénk esetleg régi érmét vagy bankjegyet vásárolni, akkor is fordulhatunk hozzájuk, több opciónk is van.
Ha az eladás mellett döntünk, nincs más dolgunk, mint elmenni az átvevő irodájukba, és átadni a birtokunkban lévő régi pénzeket. Ők ezután elvégzik a szükséges vizsgálatokat az értékbecslés előtt, majd közlik velünk az értékét.